Változás

Apától kaptam egy kiságyra szerelhető forgót, nagyon bejön!

Hétfőn reggel Anya elment a Mátéval az oviba én pedig otthon maradtam Apával. Míg Anya távol volt egész végig ordítottam és Apa semmit nem tudott velem csinálni, mert semmi nem volt jó. Miután Anya hazaért átvett, de ő sem jutott semmire. Így a szülők meghozták a közös döntést! Délután lemegyünk a dr. nénihez és megkérjük, írjon fel tápszert, illetve Anya kiváltja azt a homeopátiás bogyót, ami síros, nyugtalan, megvigasztalhatatlan babáknak van. Mikor oda értünk délben a Mátéért az ovo néni azzal fogadott minket, hogy a Máté sírt, és egész nap ölbe volt. Így megbeszéltük az ovo nénivel, hogy kedden nem jön, szerdán pedig újra kezdjük a beszoktatást. Délután lementünk a dr. nénihez és Anya ki is váltotta a tápszert, majd elugrottunk még Apának ajándékért, mert ma van a névnapja.

Kedden reggel bevittük az oviba a gyümölcsöt, mert ma pont mi voltunk a gyümölcsnaposok. A Máté nem maradt ott, de mikor kijöttünk akkor nagyon el volt kenődve, hogy ő miért nem maradhatott ott. Anya már nem igazán érti a Mátét, de mindenki azt mondja ez a természetes és hamarosan úgy is beleszokik az ovis életbe. Majd találkoztunk egy kicsit a Giniékkel (ők sem voltak oviba), majd beugrottunk a boltba vásárolni. Aztán aludtunk egy jót, Anyának is sikerült 45 percet, ami már ráfért, mert hajnalban arra ébredt, hogy fáj a feje, tele van az orra és nem folyik és kapart a torka. Gyógyszert nem akar bevenni, mert azért nem mondtunk le teljesen az anyatejről. Minden második étkezésnél anyatejet kapok. Egyébként a tápszerből nekem 150 grammot kéne ennem e helyett én csak 90 ml ettem. Anya kicsit meg is ijedt, de a dr. néni azt mondja, addig ne idegeskedjen, amíg nem mérünk le, így holnap megyünk kilót mérni. Remélhetőleg ismét azt mutatja majd a mérleg, hogy azért híztam egy keveset. Délután eljött hozzánk a pap bácsi, akivel megbeszéltük, hogy december 14-én megkeresztel engem. Az egész nap csodásan telt, a Máté szófogadó volt én pedig szinte meg sem szólaltam. Csak 1x sírtam, de akkor is csak kb. 10 percig, mert nem ment az alvás. Aztán Anya megsimogatott, visszaadta a cumimat és már aludtam is. Anya ilyen napokat képzelt el mikor még pocaklakó voltam, most végre teljesült és remélhetőleg ez sokáig így marad.