Kedden miután kijöttünk a kórházból gyorsan elintéztük a lakcímkártyám és a születési anyakönyvi kivonatomat is megkaptam. Majd elindultunk haza, ahol élni fogok. Miután haza értünk először ettem majd aludtam egy jó nagyot. Az étkezésem egyelőre össze - vissza megy. Van, hogy csak 3-4 óránként eszem, de van amikor 1 óra múlva már jelzem, hogy én bizony még ennék. Anya így nem igazán haladt a dolgokkal, de azért így sikerült túl pörögnie magát. Estére jól elfáradt és nem is volt túl jól. A Máté nagyon aranyos és okos tesó, nem piszkál, csak szegény nehezen érti meg, hogy m ost neki sokkal csendesebben kellene játszania és nem kéne mindig kiabálnia. Így az első nap sok volt a vita aminek az lett a vége, hogy estére már mindenért sírt szegény Máté. Anya eléggé el van keseredve, de Apa tartja benne a lalket, hogy nincsen semmi baj, majd kialakulunk. Ma egyébként eljött a Mamám meglátogatni.
Szerdán ismét mind itthon voltunk és szoktuk egymást és az új helyzetet. Ma meglátogatott a gyerekorvos és a Védő néni is és mind a ketten nagyon meg voltak velem elégedve. Este aztán jött a Mama és a fekete Papa. Átestem életem első pancsizásán is amiről nem mondhatnám, hogy olyan nagyon kellemes dolog. Ellenben a Mátéval aki nagyon szereti. Sajnos az este megint elég rosszul ment és Anya ismét kiborult. Szegény Máté ismét sírt, és Anya olyan tehetetlennek érzi magát, hogy nem tud neki segíteni, hogy legyen jobban érezze magát. Szerencsére féltékenységnek nyoma sincs aminek a szüleim nagyon örülnek. De a Mátén látszik, hogy hiányzott neki Anya, mert esténként mindig kérleli, hogy ne menjen ki a szobából amíg ő el nem alszik és nem menjen el máskor ilyen hosszú időre. Reméljük hamarosan helyre rázódunk és minden jól fog menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése