Csütörtökön reggel Apa elment és elintézte a TB kártyámat és volt a Magyar Államkincstárba is. Mi pedig lementünk a dr. nénihez, aki szerette volna, ha részt veszek első méredzkedésemen. A súlyom természetesen csökkent 3.2 kg volt, de a hosszúságom sem felet meg a kórházi adatoknak, amit Anya sejtett is, mert szerinte kisebb vagyok, mint amit mértek. Igaza is lett, a kórházban azt mondák 55 cm vagyok a valóságban viszont pont annyi, mint annak idején a Máté 51 cm. Majd bementünk a boltba vásárolni aztán irány haza. Mire hazaértünk már Apa is otthon volt. Anya pedig csak ámult és bámult, mert Apa elmosogatott, felporszívózott, elpakolta a ruhákat és beágyazott, így Anyának nem maradt semmi házi munka csak a főzés. A Máté is élvezhette ezt a helyzetet, mert így Anyáék tudtak vele sokat játszani, amíg én aludtam. Rájöttem jobb, ha én is besegítek abba, hogy a család ismét nyugodt és békés legyen, így most már szépen beálltam egy normális rendre és csak 4 óránként kérek enni. Két etetés között pedig jókat alszom. Délután megismerkedhettem a Dédmamámmal, aki teljesen el volt tőlem ájulva, hogy milyen édes és nyugodt baba vagyok. Este fél 7-kor mentem pancsizni ami megint nem tetszett és végig ordítottam az egészet, pedig nem tartott tovább 3 percnél az egész. Majd felöltöztem és jött a vacsi. Aztán mentem is aludni, így Anyáék együtt megvacsizhattak és aztán a Máté is ment pancsizni és végül 9-kor el is aludt minden féle vita és hangos szó nélkül. Anya nagyon örül, hogy ilyen szépen alakulnak a dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése