Sajnos nem sikerült elkerülni

Hétfőn reggel Anya elvitte a Mátét az oviba, én pedig itthon maradtam Apával, mert elég ramatyul voltam. Majd mikor Anya megjött akkor látta, hogy nagyon álmos vagyok, így elaltatott. 2 órán át szundiztam, de semmi nem volt jó alvás után sem. Ebédelni nem akartam, Anya már kezdett aggódni, mert vasárnap sem ettem semmit. Majd délben ismét elaludtam, Apa pedig elment dolgozni. fél 3-ra kaptunk időpontot a rendelőbe és mikor a dr. néni meglátott S.O.S. kórházba utalt. Így felhívtuk Apát, hogy jöjjön haza és vigyen be minket, majd délután menjen a Mátéért. Az oviból a Giniék hozták el és ott játszott náluk, míg Apa oda nem ért érte. Mi hamar túlestünk a vizsgálatokon a kérdéseken és már feküdtem is az ágyikómba. Ahol hamar álomba szenderültem ismét. Egy 6 hónapos kisfiúval voltunk egy szobában, csak neki az Anyukája nem maradt vele így szinte egész idő alatt az ő sírását, üvöltését kellett hallgatnunk. Hétfőn este lecsurgott 2 üveg infúzió. Az éjszaka katasztrófa volt, a kisfiú sírt én pedig 1,5-2 óránként felébredtem rá, Anya pedig a széken ülve próbált meg néha-néha aludni egy kicsit.

Kedden reggel a dokik megszavazták, hogy levesznek az infúzióról, mert szépen iszom. Ennek nagyon örültem, azt mondták, ha ez így is marad, akkor szerdán mehetünk is haza. A kedvem egész nap jó volt, sokat játszottunk és nevetgéltünk Anyával, de enni még ma sem akartam. Egész nap 3 szál ropit ettem, de inni ittam csak sajna még ment a pocim és így nem maradt bent túl sok. Az éjszakánk egy kicsit jobb volt, mert a kisfiú nem sírt olyan sokat és én is csak 1x keltem fel.

Szerdán reggel izgatottam várta Anya a kisvizitet, hogy megtudjuk, haza engednek e minket. Sajnos nem mehettünk azt mondták, mert elég bágyadt voltam és reggel ment a pocim. Anya nagyon elkeseredett, mert itt nem lehet pihenni a kisbaba miatt és egyébként sem akartunk már tovább itt maradni. Anya ezeket el is mondta a dr. néninek aki azt mondta, hogy az infúzió már biztosan nem kell hiszen már a tűt is eltávolitották a kezemből kedd este, de azért még megfigyelnének. Aztán eljött a déli vizit és megkönyörültek rajtunk és a dr. néni azt mondta haza enged minket, de Anya ígérje meg hogy sokat iszom és ha ismét híg székletem lesz akkor visszamegyünk. Apát hívtuk is gyorsan, hogy induljon értünk, mert még is csak haza mehetünk!!!!! Délután lementünk a saját dr. néninkhez aki nagy örömmel látta, hogy ismét itthon vagyunk, de szomorú volt, hogy 4 napja nem ettem szinte semmit. A délután alvással és nyügösködéssel telt, de jó hír, hogy kakis pelusom nem volt! Az éjszak elég jól telet csupán 2x keltem fel.