2010. június 28., hétfő

Gyereksziget (a képek beszélnek)

A lovag

A zászló tartó

A várat elfoglalta

A tűzoltó

Labirintus
Ugrálóvár

Mászunk a csúszdához
Sikeresen lecsúsztunk
Ülünk a bocin

Teljesítettük a feladatot

Kalóz inasok lettünk Pöttyöy kapitány hajóján

Csacsi simogatás (de volt még bárány, ló és kecske is)

És a végén autóztunk

Hadikikötő




Szombaton délelőtt fél 10-kor volt a találkozó a Szilviékkel. Együtt mentünk el a hadikikötőbe hajóval. Elmentünk járművekkel a Pünkösdi hajókikötőbe azért, hogy aztán visszahozzon minket egy hajó a hadikikötőbe ahol egész napos gyermekprogramokat ígértek. A hajónál 40 percet kellett várnunk, mert a meghirdetett időpont nem volt valós. Mi gyerekek elég jól elvoltunk, de Anyáék már ki voltak, mert buta dolgokat szerettünk volna csinálni. Aztán végre megérkezett a hajó és elindultunk. Majd 20 perc után kikötöttünk a hadikikötőbe, mi egyébként lakásunktól kb. 15 percre van kocsival. De a hajózásért megérte utazni és várni. Egyenesen egy nagy hadihajóhoz mentünk, amit a többiek meg is néztek (Máté, Bence, Tomika). Aztán én bekerültem a hordozókendőbe és aludtam 40 percet, mert már fél 12 volt. Anya számított rá, hogy én álmos leszek ezért is hozta el a hordozót, hogy tudjak aludni. Máté addig felment a tűzoltó autóra és kipróbálta, hogy milyen a magasba mikor tüzet oltanak a tűzoltók. Eddig sem volt kétséges, hogy Máté tűzoltó szeretne lenni, de most már biztos! Majd elmentünk az ugráló vár felé aztán mindenki evett egy főt, kukoricát „ebédre”. Én ezek után keltem fel, vidáman, mosolyogva. Majd megérkezett 2 barátunk, akik Anyának hoztak egy lemezt, amin megörökítették a 30. születésnap buliját, és főbb eseményeit. Nagyon szépen köszönjük nekik még egyszer! Majd a Máté felment a bikára is, de hamar meggondolta magát. Aztán még megnéztük a fegyvereket és szépen lassan elindultunk hazafelé. Délután fél 3 –ra értünk haza és fél órával később már mind a ketten aludtunk Addig Apa megsütötte a kalácsot, Anya pedig pihizet. Délután fél 6-ra megérkezetek a vendégek is. Anya nagybátyja és kiscsaládja jött el és felköszöntötték Anyát. Este fél 9-kor mentem aludni, mert már nagyon nyügi voltam. Tesókám pedig még megnézhette a filmet (dr. Dolittle) aminek 9 után nem sokkal lett vége.

Fót



Pénteken reggel eső ide eső oda mi bizony elindultunk Fótra egy barátunkhoz. A Giniékkel együtt mentünk. Mikor megérkeztünk még esett az eső ezért a házban kezdtünk el játszani. Gin, Kata, Bálint, Máté és Én. Bálinttal mi egy idősek vagyunk nagyjából és a 3 nagy is jól feltalálta magát. Mi Bálinttal a szobájába mentünk játszani és minden zenélő, nyomkodó játékot kipróbáltam. A nagyok, pedig Kata szobájába vetették be magukat a Kata ágya alatt bunkerba. Később az idő nekünk kedvezett és bár hűvös volt, de az eső elállt. Pulcsiba, melegítőbe kimentünk játszani az udvarra. Majd fél 12-kor autóba ültünk és elindultunk haza, hogy alvásra és ebédre mindenki hazaérjen a saját kis ágyikójába. A délutánt itthon töltöttük és az erkélyen játszottunk.

2010. június 25., péntek

Csavargás





Hétfőn a Gini vendégeskedett nálunk. Szépen játszottunk, de párszor ki lettem közösítve, amit a tesókám nem is vet jónéven. Szerencsém van és nagyon jó fej bátyóm van, aki mindig megvéd! Ő szeret velem játszani és ezt is szokta meg. A déli alvás kissé nehézkesen ment, de azért mindenkinek sikerült jól kialudnia megát. A Gini anyukája a Kati csak felugrott a Giniért és már mentek is, mert sietniük kellett. Anya ezért kicsit szomorú volt, mert azt hitte tudnak majd egy kicsit dumcsizni. Majd miután elmentek, bementünk a szobába és színeztünk, mesét olvasott Anya, míg haza nem érkezett este 7-re Apa. Aztán vacsi, pancsi és alvás következett.

Kedden délelőtt az Ikeába mentünk el a Kerianyuval és ott játszottunk egy nagyot aztán ott aludtunk és ebédeltünk Kerianyunál, fincsi rántott párizsit. Az alvás elég rövidére sikerült, de azért vígan vágtunk neki a délutáni programnak. Felültünk Máté kedvencére, a kis földalattira és elmentünk a Papáékhoz. Sajnos az udvaron nem tudtunk játszani, mert esett az eső, de bent is remekül feltaláltuk magunkat. Gyöngyöt fűztünk, mesét néztünk és játszottunk a Morzsival a kutyussal. Majd 6 óra felé elindultunk hazafelé. És az Árpádhídnál megvártuk Apát, aki akkor végzett a munkával.

Szerdán az erkélyt pakoltuk, mert elég sok lim-lom volt. Kidobáltuk és elpakoltuk, amit lehetett, hogy nagyobb helyünk legyen játszani oda kint. Már elmúlt dél is mikor Anya gyorsan ebédet adott nekünk és mentünk is aludni. Délután pedig a Szilviékhez mentünk ahol jól eljátszottunk a Bencével és a Tomikával. Majd hirtelen ötlet született és elmentünk a Szilvi Anyukájához közösen és megnéztük a hatalmas akváriumot, ami ott van. Nagyon szép, mi csak ámultunk a Mátéval, hogy milyen nagy. Aztán észrevettem az ajtón a Hello Kitty-s matricákat és el sem jöttem onnan! Most éppen Hello Kitty mánia van. Ott toporogtam és hajtogattam, hogy „hell kikki”! Majd csörgött a telefon, hogy Apa úton van hazafelé, így mi is elköszöntünk, hogy haza érjünk mire megérkezik Apa.

Csütörtökön délelőtt a piacra mentünk el, majd haza jöttünk és Anya megfőzte az ebédet és vacsit, mi pedig birtokba vettük az erkélyt. Aztán délután alvás után elmentünk a Margitszigetre. Sajnos az állatkertet nem tudtuk megnézni, mert le volt zárva, de voltunk a játszótéren és megnéztük a szökőkútit is. Jól éreztük magunkat és hazafelé megint találkoztunk apával az Árpádhídon és együtt mentünk haza.

2010. június 23., szerda

Halak


Vasárnap délelőtt itthon voltunk. Délután vendégségbementünk az Öcsihez és a testvéréhez, aki most itthon van. Ő ugyanis a férjével Svájcba lakik. Nagyon hamar feltaláltuk magunkat. Az Öcsinek van akváriuma, amiben sok kis halacska úszkált és van egy rák is, de azt mi nem láttuk (jól elbújt). Ettünk nagyon finom pogácsát és én annyi almalevet ittam, hogy Anya nem is csodálkozott, hogy állandóan pisilni járkáltam. Mert, hogy nem írtuk még le, de már 1 hete hol bilibe hol wc-re járok pisilni. Pelenkám még van, mert nem szólok mindig, de egyre többször előfordul, hogy egész nap 1 pelus van rajtam és csak este kapok újat. Júliusra be van ígérve a bugyi is, reméljük, az még jobban segít a leszokásról. Hiszen szép bugyit nem szokás összepisilni. Na, de kanyarodjunk vissza a vasárnap délutánhoz ahonnan végül egy befőttes üveggel tértünk haza, amiben volt 5 halacska. Anya csak annyit mondott, ő bizony nem fog nekik enni, adni és nem is cseréli a vizüket. Apa azt mondta ő majd megteszi, mert régen neki volt egy nagy akváriuma és azóta is nagyon szeretne egyet újra. Talán ez a kezdet. Mi a Mátéval azóta is lelkesen köszönünk nekik reggel és este és napjában többször „meglátogatjuk” őket és beszélünk nekik.

2010. június 21., hétfő

Szombati meglepetés


Szombaton délelőtt itthon voltunk. Mi játszottunk, Apa dolgozni ment, Anya pedig takarított és főzött. Este ismét dolgozni megy és vacsit készített nekünk. Majd még belefért egy kis közös játék, aztán mindenki aludni ment. Miután felkeltünk felöltöztünk és elindultunk a Máté Keriapujához. Áthívott minket ebédre és Apával is ott találkoztunk. Aztán jött a hatalmas meglepetés!!!!

A nappali ajtaja csukva volt, mert Máté Keriapuja felmosott! Megkérte Anyát, hogy menjen már be kinyitni az ablakot, mert elfelejtette. Anya ezt meg is tette és mikor benyitott ott voltak a barátai és mindenki, aki sokat jelent neki. Persze az első reakció az volt, hogy visszacsukta az ajtót és kijött!!! Apa jött térte és vezette be a szobába, ahol felcsendült a boldog születésnapot dal és mindenki énekelte Anyának meg potyogtak a könnyei. Majd mi is bementünk tesóval, hogy mi ez a zaj. Én nem találtam a helyem és sírni kezdtem, de hamar feloldottam! Anya nem sejtett semmit az egészből. Nagyon örült és még csak ezek után kezdődött az ajándékozás, ami sok meglepetést és újabb könnyeket tartogatott Anyának.

Egy barátnőjétől, akivel már 22 éve tart a kapcsolat kapott egy saját készítésű könyvet. Melyben fényképek vannak Anya életének fontosabb állomásiról illetve megható és szép idézetek teszik még szebbé. Anyának ez az egyik kedvence az ajándékok közül! Aztán kapott még könyvet, virágot, parfümöt. Kerianyutól egy szép swarovski kristálybók készült virágot kapott. Máté Keriapujától 2 főre szóló SEAL koncert jegyet kapott. Apa pedig egy új telefonnal lepte meg Anyát, mert a régi sajnos már „betegeskedett” egy ideje. És persze Apa szervezte az egész meglepés bulit amit Anya nagyon –nagyon értékelt!!!

Majd fél 7-kor vége lett a bulinak, mert Anya és Kerianyu dolgozni mentek. A múzeumok éjszakáján dolgoztak este. Mi pedig összepakoltunk és elmentünk Apával haza. Aki egyébként nem is dolgozott és már korán reggel a Máté Keriapujánál volt, hogy mindent előkészítsenek Anya meglepetés bulijára!!!

Anya szülinapja


Csütörtökön délelőtt a Mama jött el hozzánk és itt volt egész nap. Sokat játszottunk, és végre Anyával is tudtak beszélgetni, míg mi aludtunk. Délután megérkeztek a Dédimamáék is és Apa is. Megkezdődhetett a családi köszöntés. Anya ma lett 30 éves. Többen megkérdezték, hogy mit szól a 30-as számhoz, de ő csak nevet ezen, hiszen nincs jelentősége! Azt mondja, örül, hogy ennyi idősen már van saját családja és neki ez a legfontosabb! Anya kapott, virágokat, tortát, pénzt. A mi ajándékunk pedig még odébb volt. Este aztán Anya igazán szülinaposnak érezhette megát, mert nem kellett utánunk elpakolnia, mert megtettük és a fürdenél, alvásnál is ment minden, mint a karikacsapás.

Pénteken délelőtt csavarogtunk egyet és meg is áztunk, de szerencsére nem volt vészes. Délután pedig felmosó vödörkeresésre indultunk. Voltunk már pár helyen, de el vannak szállva (Anya szerint) az árakkal. Úgyhogy egész délután vödröt kerestünk, de sajnos a végén üres kézzel tértünk haza!

2010. június 18., péntek

Ezt a verset írta Kerianyu Anyának

Tündöklő Napsugár kísérjen ma Téged
S légy boldog hogy megérhetted Az elmúlt 30 évet.
Egy percre se feledd Hogy ez a nap a Tiéd
Peregjen szemed előtt Az elmúlt 30 év
Emlékezz mindazokra kik idáig kisértek
Kik mindig biztatttak és csupa jót reméltek
Mi együtt növekedtünk és koptattuk a padot
Játékra használtunk minden egyes napot
Majd a kamaszkorba kissé elsodort az élet
De akkor is maradtunk igaz testvérek
Aztán elértük azt mire mindig is vágytunk
Jött az önálló élet és az egyéni szabadságunk
Azt hittük jobb így, de téves volt e hit
A gyermeki lét mi igazán felvidit
Közben már családanya lettél és gyermekek vesznek körül
De mégis gyermek maradtál Gyermek… ki mindennek örül
Ki játszi könnyedséggel éled a napokat
ki csibészségben és mókában leli az örömpillanatokat
S az én szememben is mindig egy pajtás leszel
Kivel a telken bújocskázva hol te és hol én bújtam el
Közös emlékek hada mi összeköt minket
És most együtt ünnepeljük ezt a 30-as szintet
Köszönetet mondhatok ma minden egyes évért
Hisz isten ajándéka hogy adott nekem egy nővért
Sok szeretet érjen ma mert ez a nap a tiéd
S ne búslakodj, hogy eltelt hisz sok minden vár még
Csak emlékezz a szépre s abból állíts csokrot
Melynek minden szál virága üzze el a gondot
Legyen a te életed egy virágzó kikelet
Éljen benne vigazszág sok öröm s szeretet
E komponált vers soraival köszöntelek ma téged
30 –szor boldogabban teljenek az elkövetkező évek
Boldogszületésnapot kívánok drága jó testvérem
Köszönöm, hogy vagy nekem s szebbé teszed életem
Isten éltessen sokáig

Márk, Anya kiruccanása



Hétfőn délelőtt itthon voltunk, délután pedig a változékony idő miatt elmaradt a játszóterezés. Helyette azonban felmentünk hozzájuk és ott játszottunk. Anya pedig fényképeket és sztorikat hallgathatott, mert nem régen érkeztek haza Amerikából ahol 3 hetet töltöttek. Majd 6 körül elindultunk hazafelé, mert már Apa is otthon volt. Megvacsiztunk, megpancsiztunk és ismét vendégek érkeztek. Apa egyik régi iskolatársa és újdonsült barátja, Márk. Aki beszélt ugyan magyarul, de könnyebb lett volna neki, ha csak angolul vagy németül folyik a beszélgetés. Máténak nagyon tetszett ez az egész. Gyorsan meg is tanulta, hogyan kell bemutatkozni angolul és elszámolt 5-ig (segítséggel). Majd Máté játszani hívta Márkot, aki igent mondott és hamarosan a szobánkba találta magát egy mese könyvel. (természetesen magyar nyelvűvel). Én este 9után mentem aludni, bátyókám pedig 10-kor lett elzavarva aludni.

Kedden reggel a fogorvosnál kezdtünk aztán otthon voltunk, majd délután a játszóra mentünk le. Nagyon sok ismerős lejött így egy óriásit bandáztunk. Majd pancsi, vacsi, mese után aludni mentünk. Anya pedig ellógott a Gini anyukájával, a Katival egy kávézóba beszélgetni. Már jó pár hónapja tervezgetik, de eddig mindig elmaradt, most végre sikerült összehozni.

Szerdán szinte egész nap esett az eső, így itthon voltunk. Csak az Auchanba ugrottunk el, de sajnos nem jártunk sikerrel. Anya felmosó vödre felmondta a szolgálatot, de az Auchanba nem volt. 1 féle volt, de az óriási méretű volt. A többihez meg nem volt kicsavaró csak sima vödör volt. Így a héten majd járkálunk tovább, addig pedig Anya csak felsöpör, és nem mos fel.

2010. június 15., kedd

Velencei-tó és "házi" strand



Szombaton reggel összeszedelőzködtünk és indultunk is a Máté Keriapujához. Majd kocsiba ültünk és meg sem álltunk a Velencei tóig. Az úton én aludtam a Máté meg nyüglődött. Nagyon nem bírja az autózást. A víz nem nagyon jött be nekünk, de ezen Anya cseppet sem lepődött meg, hiszen neki is majdnem a nyakáig ért. Egyébként kellemes volt a víz hőmérséklete. Sokat voltam a parton és a sziklák között ücsörögtünk Mátéval és horgásztunk. Találtam magamnak egy kis botot, Máté meg egy óriási fát, amit Anyával le is „hámoztak”. Megettük életünk első igazi pálcikás vattacukrát is, ami nagyon bejött nekünk. Este 5-kor elkezdtünk összepakolni és elindultunk hazafelé, de előtte még megálltunk a hattyúcsaládnál és meg etettük őket. Este fél 8-kor már a kádba voltunk és fürödtünk, hajat mostuk. Aztán egy gyors vacsi után pillanatok alatt el is aludtunk.
Vasárnap délelőtt a Papáékhoz mentünk, amit már nagyon vártunk, mert be volt ígérve egy medencés parti és az ebéd is az egyik kedvencünk volt. Meggy leves és mákos tészta. A nap jól telt, de sajnos Mátéra elég sokat kellett szólni, hogy ne kiabáljon, és ne kötözködjön velem. Mostanában ezt kezdte el és Anya nagyon ki van ezen, mert ez eddig nem volt jellemző. Én meg csak visítok, mint egy kismalac. Hazafelé az autóban Anyának elfogyott a türelem és igazi büntetést kapott a Máté, amit hangos sírás követett. Történt ugyanis, hogy inni kértem (a két gyerekülés között van az innivaló), de a Máté nem adta oda az enyémet, mert, hogy én nem érem el, és csak nevetett rajtam. Aztán ő elvette a sajátját és inni kezdett. Miután befejezte az ivást ismét szóltam, hogy inni kérek, erre megint nevetni kezdett és nem adta oda nekem az innivalót. Anya erre kikapta Máté kezéből az ő vízét és kinyitotta a kocsiajtót (pont pirosnál álltunk) és kiöntötte a vizet, ami az üvegbe volt. Anya azt mondta mostantól ilyen és hasonló büntetésekre számíthatunk, mert úgy látszik a szép szóból nem értünk.

2010. június 14., hétfő

Durci


Apák napja

Az első feladat a Kalandpálya volt

a második feladat a horgászás volt

a harmadik feladat neve az volt, hogy egyedül nem megy

a negyedi feladat a repül a nehéz kő volt

Az ötödik pedig a célra tarts

Pénteken délelőtt csavarogtunk. Elintéztünk pár dolgot, majd bevásároltunk és mentünk haza. Mi kint játszottunk az erkélyen, míg Anya elkészítette vacsira a fincsi meggy leveset. Délben mostanában csak gyümölcsöt eszünk, de ez ma elmaradt és helyette finom eperlekváros zsemlét ettünk. Délután pedig oviba mentünk, mert ma volt az Apák napja. Idén is öt feladatott kellett teljesítenie Máténak és Apának. Gyorsan és sikeresen meg is csinálták és jutalmul ismét egy oklevelet és buborékfújót kaptak. Majd haza bicajoztunk / motoroztunk és ismét az erkélyen játszottunk, míg Anya megcsinálta a sütit. Majd lementünk a játszóra, addig Apa felügyelte a sütit, hogy megsüljön. Játszó után irány a fürdőkád, majd mentünk vacsizni.

2010. június 13., vasárnap

Lencsi és Kerianyu










Csütörtökön nagyon mozgalmas napunk volt. Reggel 9-kor már Anya egyik régi kolléganőjénél voltunk. Meglátogattuk őket és a kisbabájukat, a Jázmint (de mindenki csak Lencsinek hívja). Aranyos baba és már néha együtt is játszottunk, mert, hogy már 8 hónapos. Adtunk neki tesóval játékokat amit elvett a kezünkből aztán megrágcsálta. Nekünk nagyon tetszett. Egy-egy mosoly is elhagyta a száját, de aztán sírni kezdett, mert alvásidő volt neki már jócskán. Így búcsút vettünk tőlük. Elmentünk a piacra, vettünk gyümölcsöt ebédre aztán mentünk a Deák térre a Kerianyuhoz. A ma délutánt ismét vele töltjük csak előtte aludtunk egy nagyot. Ébredés után összepakoltunk, rendbe szedtük magunkat és első úti célunk egy fagyizó volt. Majd meglátogattuk ismét az intelligens szökőkutat, ami most már nekem is tetszett. Persze nem voltam olyan bátor, mint Máté, aki a közelébe ment a víznek. Én megvártam, míg eltűnik a víz és akkor gyorsan átszaladtam a másik oldalra. Majd miután a Máté már kellőn vizes volt elindultunk a játszótérre. Nagyon jó kis játszót találtunk, volt hinta, mászóka, csúszda, rugóshinta, homokozó, kisház. Nekem nagyontetszett, még a nagy csúszdára is felmerészkedtem. Később megunta a Máté (pedig ez nem jellemző rá) ezért elsétáltunk a Parlamenthez és megnéztük a Duna állását. Szörnyű kép fogadott minket. Persze ezt már láttuk a tv-ben is, sőt szörnyűbb képeket is, de most teljes valóságában nagyon rossz volt látni. Aztán felszálltunk a buszra, mert már nagyon fáradtak voltunk és elmentünk Kerianyuhoz a csomagjainkért. Onnan egyenesen az Árpádhídhoz mentünk ahol megvártuk Apát, mert éppen akkor végzett a munkahelyén. Sajnos egy rossz élményünk is volt. Szegény Máté hazafelé beleejtette a kiskutyáját a sínek közé, mikor felszállt a metróra. Sírt szegény nagyon, és engem ez olyan rosszul érintett, hogy egy kicsit én is társultam hozzá. Apának sikerült megvigasztalnia, mert azt mondta, hogy majd holnap hazafelé megkéri a bácsit, hogy vegye ki onnan (és így is tett másnap és a kutyus ismét Máténál van). Este aztán fürdés, vacsi után nagyon gyorsan el is aludtunk.

2010. június 11., péntek



Hétfőn egész nap itt volt nálunk a Gini. Reggel 9-kor miután megérkezett elmentünk megnézni Újpesten az új főteret ahol végre kipróbálhattuk a szökőkutat is. Persze nem olyan intelligens, mint a belvárosba, de ez is olyan, hogy időnként eltűnik, a víz aztán újból feljön. Nagyon jót játszottunk, egészen addig, míg a Gini el nem esett. Szerencsére meg nem ütötte magát, de a ruhája nagyon vizes lett. Így elindultunk hazafelé. Otthon átöltöztettük, majd lementünk a boltba vásárolni. Ebédeltünk, aludtunk, majd délután folytatódott a közös játék. Vita nem igen volt, de a pakolással voltak gondok, mert, hogy azt egyikünk sem akart nagyon. Késő délután megérkezett a Gini Anyukája így szomorú búcsút vettünk tőlük. mi a Mátéval folytattuk a játékot egészen addig, míg Apa meg nem érkezett. Akkor aztán jött a vacsi, pancsi és alvás.

Kedden jó kis zsúfolt napunk volt. Reggel elmentünk a Deák térre, mert Anyának volt ott egy kis dolga. Aztán siettünk haza, mert meg volt beszélve 3 anyukával, hogy bemegyünk a bölcsibe és megnézzük, meg kérdezünk pár dolgot. Sok információt nem tudtunk meg, csak azt, hogy augusztusban lesz egy nyílt nap illetve, hogy mikor lesz a szülői értekezlet. Majd onnan az egyik leendő bölcsis társam (Antónia) házába mentünk ahol az udvaron jó kis játszó tér volt és mivel a gyerekek száma elég sok volt (7) így egy nagyon jót sikerült játszanunk. Volt csúszda, hinta, homokozó, mászóka, kis ház. Minden, ami kell. Ebédre haza mentünk aztán egy nagyot aludtunk. A hőség miatt mostanában megint nem vagyunk nagy evők, így Anya hogy elkerülje a vitát velünk ebédre mostanában csak egy kis gyümölcsöt ad (hisz a nagy melegben ő sem kívánja annyira az ételt). Miután felébredtünk a déli alvásból elvittük a Mátét a dr. nénihez, aki teljesen gyógyultnak nyilvánította. Azt mondta, újra futhat, járhat és bicajozhat, egy szóval mindent, megtehet, amit eddig is. Majd a tescoba szaladtunk be ahol vettünk mosószert, majd siettünk haza, mert közben kaptunk egy telefont az Esztiéktől (Máté ovis társa), hogy bizony 3 hét után haza tértek Amerikából és mennek le a játszóra és szívesen találkoznának velünk. A délutánunk nagyon jól telt és csak este 7-re mentünk haza ahol először is egy nagy kád víz várt ránk. Majd utána megvacsiztunk, picit még fent maradtunk tv-ni aztán aludtunk.

Szerdán itthon voltunk és az erkélyen játszottunk egész délelőtt. Délután elmentünk a Papáékhoz eperért. Vett nekünk a Papa, hogy Anya el tudja tenni lekvárnak. Sok nem lett belőle (4,5 üveg) de annyi azért igen, hogy megkóstoljuk finom e! Mondanunk sem kell, hogy az íze fantasztikus. Azóta azt esszük, reggel délbe, és amikor csak lehet. Már majdnem elfogyott 1 üveggel! Anya tervezi, hogy még tesz el lekvárt és nem csak epret, hanem sárgabarackot is. Majd ismét a játszótéren kötöttünk ki, de sajnos a Máté buta viselkedése miatt (pedig ez abszolút nem jellemző rá) 6-kor el kellett indulni haza. A folyosón még játszhattunk a szomszéd gyerekekkel, majd ismét előbb volt a fürdés és utána a vacsi. Azért cserélődött meg a kettő, mert mindig olyan koszosan jövünk haza, hogy Anya jobbnak látta megcserélni a dolgokat.