2009. szeptember 18., péntek

Játszótér, szülői, Mamázás


Egész héten itthon voltunk minden délelőtt és Anya pakolászott, főzött, sütött, mosott stb. Míg én aludtam és játszottam. Hol Anyával, hol Mamával, hol pedig egészen egyszerűen egyedül játszottam. A Mama itt volt kedden és csütörtökön is. Egyre többet játszom vele és már nem sírok, ha megérkezik, hanem nagyon gyorsan mászom elé vagy lépkedek hozzá. Igen, igen egyre többet megyek önállóan. Már képes vagyok megtenni akár 1,5 métert is!!!!!
Délután sokat sétáltunk, játszótereztünk. Mátéval nagyon sokat játszom és próbálom őt utánozni. Próbálok én is építeni (két kockát egymás tetejére próbál tenni), bele pakolok a vödörbe, dobozba mikor pakolni kell este. Szoktunk egerest játszani. Ezt a játékot a Máté találta ki. Ő a cica én meg a kisegér és a cica mindig megkergeti az egérkét. Én meg mindig gyorsan mászom a menedékhelyre, ami a fotel illetve még Anya szokott lenni. Nagyon tetszik ez a játék, mindig hangosan nevetünk.
Anya csütörtökön szülői értekezleten volt és megtudta, hogy az oviba volt logopédus és pszichológus is. Szerencsére Mátéval minden rendben és egyik helyre sem kell járnia. Viszont Anya meg van ijedve, mert az egyik Újpesti oviba tetű van és már a Mátéék ovijába is kint volt a védő néni és mindenkinek megnézték a fejét. Szerencsére még nem találtak senkinél.
Sajnos Apát a héten nem nagyon láttuk, mert korán ment és későn jött, és a hétvégén sem lesz itthon, mert megy segíteni az uncsiesóéknak. Vettek egy új házat és van mit csinálni, mert még csak a falak állnak és hamarosan szeretnénk beköltözni. Ha az idő engedi akkor azért vasárnap lehet, hogy mi is elmegyünk vele és akkor mi addig tudunk játszani az uncsitesókkal, míg Apáink dolgoznak.

1 megjegyzés:

  1. Reméljük ki tudtok ruccanni az ucsitesóékhoz és így apát is látjátok kicsit. Nem jó dolog ez,hogy az apák ennyit dolgoznak és keveset látjuk őket, igaz?
    Sajnos a tetű dolog mindgi felüti a fejét, az iskolákban meg az óvodákban is... :( Kellemetlen, reméljük benneteket elkerül!
    Nagyon ügyes vagy már Annácska,hogy ilyen szépen egyedül is tudsz menni. Képzeld, nálunk Lilike volt sokáig így a mamákkal,hogy sírva fakadt tőlük. De ő is megbékélt ahogy nagyobb és okosabb lett!
    Puszi
    Kristóf és Maja

    VálaszTörlés