Szombaton délelőtt itthon maradtam a Mamával, amíg kis családom többi tagja elment megnézni egy lakást. Lehet, hogy költözünk egy nagyobba. Majd eljött a néni is megnézni a mi lakásunkat aztán abba maradtak, hogy majd telefonon értekeznek ha mindenki ki gondolta, hogy oké e a dolog. Apának tetszik és költözni kéne, Anya húzódzkodik, mert van pár dolog, ami nem igazán tetszik neki és inkább még keresgélni kéne, hiszen még 2-3 évig egy szobában maradhatunk a tesóval. Egyébként a Máté azt mondta, hogy ha nagyobb lakásba is költözünk ő akkor is velem szeretne aludni. A másik nagydolog, hogy mindenki szeret itt lakni, mert nyugodt, csendes, mindenkit ismerünk, van egy erdő is, a levegő pedig jobb, itt kint, mint bentebb a városba.
Délután a Dédimama és Dédipapa látogatott meg minket és hoztak a Máténak az elmaradt névnapjára egy szép pulcsit. Anya készített kis szendvicskéket, a Dédimama pedig sütött fincsi almás sütit, amiből én 2 nagy szeletet is megettem. Majd miután mindenki elment haza érkezett Apa is aki ma távol volt tőlünk, mert ment segítni az uncsitesóéknak az új háznál.
Vasárnap a Fehér Papáékhoz mentünk át, de szegény Apának nagyon fájt a lába. Vezetni is alig tudott. Nem tudja mozgatni a lábfejét. Már tegnap este i panaszkodott, hogy fáj, fáj, de azt hittük reggelre majd elmúlik. Délután elment ismét segíteni az uncsitesóéknak és ott bizony el is esett. Mi addig a Gabinál (Apa tesója) voltunk bent a kórházba. Majd Apa értünk jött és haza mentünk. Otthon vacsi, pancsi, hajmosás majd alvás következett.
Délután a Dédimama és Dédipapa látogatott meg minket és hoztak a Máténak az elmaradt névnapjára egy szép pulcsit. Anya készített kis szendvicskéket, a Dédimama pedig sütött fincsi almás sütit, amiből én 2 nagy szeletet is megettem. Majd miután mindenki elment haza érkezett Apa is aki ma távol volt tőlünk, mert ment segítni az uncsitesóéknak az új háznál.
Vasárnap a Fehér Papáékhoz mentünk át, de szegény Apának nagyon fájt a lába. Vezetni is alig tudott. Nem tudja mozgatni a lábfejét. Már tegnap este i panaszkodott, hogy fáj, fáj, de azt hittük reggelre majd elmúlik. Délután elment ismét segíteni az uncsitesóéknak és ott bizony el is esett. Mi addig a Gabinál (Apa tesója) voltunk bent a kórházba. Majd Apa értünk jött és haza mentünk. Otthon vacsi, pancsi, hajmosás majd alvás következett.
A lakásváltás nem egy egyszerű döntés az biztos. És valóban nem mindegy, hogy bent a városban lakik az ember, vagy egy erdő közelébe. De aranyos Máté, hogy veled egy szobába akar maradni. Kristóf sem szívesen aludna egyedi már, a mamáéknál úgy aludtunk amikor kint voltunk (anyáék és Maja, Kristóf meg külön) és nem nagyon tetszett neki a dolog. De hátha találtok egy tágasabb lakást ott a környéken, és akkor minden maradhat a régiben, csak egy másik lépcsőházban. :) Szorítunk!
VálaszTörlésKristóf és Maja