Semmit tevés és sok-sok Apázás ismét

Hétfőn, kedden és szerdán ment minden a szokásos módon. Reggel elvittük a Mátét az oviba, majd itthon pakolászott, főzött Anya, míg én játszottam, aludtam. Délután elmentünk a Mátéért majd itthon folytatódott a játék. Szerdán délután átmentünk az Esztiékhez játszani egy kicsit, ami már hiányzott, mert régen találkoztunk velük. Anyáék jót beszélgettek, míg mi szuperül, vita nélkül eljátszottunk. Este minden nap Apával bújócskáztunk, kergetőztünk és ijesztgettük egymást. Nagyon szeretem ezt a játékot és én is mindig visszamorgok Apára.

Csütörtöktől a Máté nem ment oviba, mert jött a Mama és a Fekete Papa és itt voltak egész nap. Délelőtt elmentünk az Auchanba csavarogni. Délután játszottunk, majd Anya és a Máté hittanórára ment aztán mikor haza értek leültünk közösen vacsizni. Este pancsiztunk, játszottunk Apával aztán mentünk aludni.

A Máté szeptember óta hittanórára jár. Az oviba kaptak egy papírt, amire az volt írva, hogy aki kedvet érez, az járhat hittan órára. Anya elmagyarázta a Máténak, hogy miről is van szó és neki tetszett, hogy gitároznak, énekelnek és elmesélnek egy történetet, amit le kell rajzolni. Sajnos az időpont nem volt jó, mert 15-kor kezdődött volna addigra meg nem értünk volna oda, így Anya felhívta azt a templomot ahova régen ő járt (egyébként ott is házasodtak össze Anyáék, és minket is ott kereszteltek meg) és megkérdezte mehetnek e ovis gyerekek. Péter bácsi (a lelkész) azt mondta, hogy külön csoport nincsen, de volt már ilyen korú gyerkőc, úgyhogy ha kedvet érez a Máté, akkor menjen. Az első óra nagyon tetszett neki és azóta is nagyon lelkesen jár. Persze Anya nem szeretné rákötelezni így minden csütörtök reggel megkérdezi, hogy szeretne e menni, de eddig mindig azt mondta, hogy igen.

Péntek, szombat és vasárnap Anya dolgozik, és mi Apával vagyunk. Unatkozni persze nem fogunk! Pénteken a szomszédba voltunk ágyat szerelni, szombaton a Fehér Papáékhoz megyünk, vasárnap pedig itthon leszünk.

Egyébként egyre ügyesebben mutogatok, hogy mit szeretnék és így hiszti is ritkán van, mert a szüleim nagyon jól megértik, hogy mit szeretnék, én pedig ilyenkor megtapsolom őket, amin mindig jót mosolyognak.