Bátyókám itthon

A héten a bátyókám sajnos nem tud oviba menni, mert beteg. Csúnyán köhög és minden estére majd éjjel ismét felmegy a láza. Anya adja neki a nurofen-t és a homeopátiás oscillococcinum-ot, de egyelőre nincs sok változás. Hagyma teát is főzött Anya és most ettől várjuk a köhögésre a javulást. Szerencsére a Máténak ízlik, így minden gond nélkül megissza. Nagyon szeretne már oviba menni, hiszen már 1 hónapja nem látta a Ginit és hiányzik neki. Sokat emlegeti és mondta, hogy már meg szeretne gyógyulni, hogy tudjon vele játszani.

A Máté egyébként nagyon jó beteg! Amit Anya mond, neki azt megteszi, hisz ettől várja a javulást ő is. Egyik délután mikor belázasodott mondta Anya, hogy ne ugráljon, hanem hozza ki a párnáját és takaróját a nappaliba és feküdjön le és itt tévézzen. Egy szó nélkül ment és tette a dolgát. Persze párszor megkérdezte, hogy mikor kelhet fel, mert már játszani szeretne velem, de feküdt, míg a lázcsillapító le nem vitte a lázát. Addig én bátyókámhoz másztam és lefeküdtem én is és néztük a tévét együtt! Anya csak mosolygott, hogy milyen édesek és elválaszthatatlanok vagyunk.

Élvezzük, hogy Apa korán jön haza, hiszen a héten délelőttös és már negyed 3-ra mire mi fent vagyunk, mindig itthon van. Kerianyu is a héten nálunk alszik, így vele is miden délután tudunk játszani. Közös vacsikat csinálunk, ami mindig nagyon mókásra és vidámra sikeredik.

Mivel a Máté estére már mindig elég vacakul van, így fél 8 körül már mind ketten fekszünk az ágyba és próbálunk Álomország kapujához közelíteni. Ami néha elég gyorsan, néha pedig kínszenvedéssel sikerül nekem. Máté általában pár perc múlva már alszik is.