Csípős hideg

Hétfőn itthon voltunk. Csak reggel szaladtunk el az oviig, meg délután. Ezt a csípős hideget mi nagyon nem szeretjük, pedig sajnos egész hétre ezt mondják.

Kedden ovi után haza jöttünk, én szundiztam egy picit majd elmentünk egy játszóházba. Nem voltunk túl sokan és ez jó volt, mert így minden játékot ki tudtam próbálni. Egyébként ez a játszóház az újpesti ifjúsági házban volt és teljesen ingyenes volt a 1,5 óra. Mint később kiderült havonta 1x rendeznek ilyet, így már most beírta Anya a februári időpontot. Mivel 11-ig tartott, így ebédre hazaértünk. Majd játszottam még egy picit, aztán mentem aludni. Délután Anya egyedül ment a Mátéért, mert azt mondta ebben a hidegbe jobb, ha ma már nem megyek ki. Apa itthon volt ma is és még holnap is itthon lesz.

Szerdán is az idő miatt a 4 fal közé szorultunk. Csak reggel mentem levegőzni, míg elvittük Mátét az oviba, mert délután Anya megint egyedül ment. Sajnos meglátszik rajtunk, hogy nem tudjuk kimozogni magunkat, mert délután ismét elég rosszak és hangosak voltunk. Anya már visszafelé számlál, hogy mennyi van még a télből, mert tudja, amint kitavaszodik, és többet tudunk csavarogni, játszóterezni minden egyszerűbb és jobb lesz.

Csütörtökön a csípős hideg és a hó ellenére elmentünk délután ovi után hittanórára. A Máté már nagyon hiányolta. Két 2-ig mi voltunk betegek, majd a másik kisfiú miatt maradt el. Csak ketten vannak a tesómék. Mert konkrétan nincsen ovis hittanóra, de van egy gyerek, aki csütörtökönként tud menni, és mi hozzá kapcsolódtunk be. Így a Péter bácsi (lelkész) csak nekik mesél minden csütörtökön, ők pedig lerajzolják a történeteket, majd közösen újra elmesélik a történetet aztán imádkozással zárul az óra.

Pénteken délután pedig egy nagyon régen nem látott ismerőshöz megyünk látogatóba ahol időközben megszületett a kistesó is.