Csoki falva és a Fogmanó

Tudjátok-e, hol van Csoki falva? Bizonyára nem. Mert ide akárki nem mehet el. Azt előbb ki kell, érdemelni. Volt szomszédunkban egy kisfiú, akit Gergőnek hívtak. Ennek a kisfiúnak olyan szerencséje volt, hogy sikerült eljutnia Csoki falvába. Gergő nagyon szerette a csokoládét. Képes lett volna felfalni a sarki élelmiszer bolt csoki készletét. De édesanyja csak ritkán vett neki, mert a sok édesség nem jó a fogaknak. Így Gergő csak néha kapta meg ezt a finomságot. Egyik nap a kisfiú nagyon vágyott egy tábla finom csokoládéra, de édesanyja nem hallgatta meg siránkozását. Csoki helyett egy szép, piros almát kapott. Dunnyogva félre lökte az almát, és tüntetően bevonult a szobájába. Leült a heverő szélére, és szomorúan nézett maga elé. Sokáig búslakodott ott egymagában, amikor a szekrény tetejéről valaki megszólította:
- Gergő, ne szomorkodj! Ha akarod, szívesen segítek.
- Ki vagy te? – emelte fel a fejét.
- Én vagyok a fogmanó, és segítek minden kisfiúnak és kislánynak, aki imádja a csokoládét. Te megérdemled a segítségemet. Aki ennyire szereti az édességet, az velem jöhet Csoki falvára.
- Csoki falvára – ámult el Gergő.
- Igen, talán, meglepődtél? Nem is olyan messze létezik egy falu, amely csupa csokiból van. A házak, a fák, meg minden. Ha akarsz enni, akkor csak kimész a házból, és a kerítésből letörsz egy darabot. Hidd el, itt van ám jó világ! Amerre csak nézel, mindenhol csoki, és egyéb nyalánkság. Sok – sok kisgyermek szaladgál Csoki falva utcáján, és boldogan majszolják a rengeteg édességet.
- Ott a helyem! – kiáltotta boldogan a kisfiú, és mindjárt útra készen is állt. Nem sokat teketóriázott, fogmanót bárhová követte volna, ha csokiról van szó.
Fogmanó elővette varázspálcáját, és intett vele egyet a levegőbe. Ezt követve pár másodperc múlva már Csoki falvában is voltak.
Gergő elámult, mert valóban itt minden csokiból volt. Amerre csak nézett, mindenhol kedvenc ennivalója fogadta. Olyan izgalom vett úrrá rajta, hogy alig bírt magával. Azt sem tudta hová rohanjon, mit kóstoljon meg először. Az út mellett állt egy bokor, és levelei finomabbnál finomabb csokoládéból voltak. Mindjárt leszakított belőlük néhányat, és mohon tömni kezdte magába. Utána egy kerthez szaladt és letörte a kapu hatalmas kilincsét. Soha életében nem fogyasztott el annyi csokit, mint ezen a délután Csoki falvában. Itt még a patakban is csoki folyt. Gergő ennél jobb helyet el sem tudott volna képzelni. Édesanyja sem figyelmeztette állandóan: „kisfiam, ne egyél annyi édességet, mert megfájdul a fogad, és fogorvoshoz kel majd menni! Edd meg inkább ezt a szép piros almát! Ez sokkal egészségesebb.” Nagyon örült, hogy Fogmanó elhozta Csoki falvába. Nincs is jobb dolog egész nap édességet majszolni. Nem is értette édesanyja, miért tiltotta neki ezt a finom nyalánkságot. Elégedetten sétált a falu utcáján, és nézte a többi kisfiút és kislányt, amint azok is boldogan falatozzák a csokit.
Gergő lefeküdni készült a csoki házban, amit Fogmanótól kapott. Gondolta, mielőtt álomba szenderül bekebelez egy jókora csoki darabot, hogy szép álma legyen. Alig harapott bele, amikor az egyik fogába iszonyatos fájdalom nyilallt.
- Jaj! – szisszent fel, és az arcához kapott.
- Édesanyám! Édesanyám! – kiáltotta sírva – Gyere, segíts, nagyon fáj a fogam!
Természetesen egy édesanya még Csoki falván is meghallja kisfiának hívó hangját, és azonnal sietett, hogy jelenlétével is enyhítse a fájdalmat. Igaz teljesen ő sem tudta megszüntetni, de legalább Gergő kicsit megnyugodott, és sikerült elaludnia. Másnap reggel azonnal fogorvoshoz siettek, ahol a doktor bácsi megállapította, hogy Gergő egyik foga kilyukadt. Szerencsére még nem olyan nagy a baj, be lehet tömni.
- Ezt elkerülhetted volna – mondta a doktor bácsi -, ha nem ettél volna annyi édességet, és rendszeresen mostál volna fogat.
Gergő megígérte, hogy ezen túl hallgat édesanyjára, és mindennap megtisztítja a fogait.