Szilviék

A vasárnapunk nem indult a legjobban. Hajnalban a Máté sírva kelt, hogy fáj a feje és a hasa. Így reggel fél 8-kor már a kocsiba ültünk és mentünk az ügyeletre. A dr. néni nem állapított meg semmit, de azt elmondta, hogy elképzelhető, hogy összeszedtünk valamit, mert mostanában sokan panaszkodnak arra, hogy hányás, hasmenés, fej és hasfájás, láz és pici pöttyök jelennek meg a gyerkőcön. Mire eljöttünk az ügyeletről Máténak már semmi baja nem volt. Aztán haza mentünk játszani és jött a telefon, hogy menjünk ki a Dunakeszi tóhoz (tőlünk 10 perc) a Szilviékkel. Apukájuk ott horgászott! Mivel nem volt semmi baja Máténak, így összepakoltunk és kimentünk. Délre mire hazaértünk Máténak felment a láza 38 fölé. Egész délután nyomott volt és sokat feküdt az ágyba, pedig Mamáék itt voltak. Fürdés után végre lement a Máté láza, így szerencsére gyógyszer nélkül mehetett aludni. Egy rövid mese után hamar álomba is szenderültünk.
Hétfőn reggel voltunk a postán, lementünk a dr. nénihez, de csak holnap lesz. Átmentünk az egészséges rendelésre és megméretett minket Anya. Máté 110 centi és 18 kiló, én pedig 84 centi és 10 kiló vagyok. Majd megebédeltünk és aludni mentünk. Délután a Szilviékkel találkoztunk ismét és elmentünk velük az intelligens szökőkúthoz. Ők még nem jártak ott, de nagyon tetszett a Bencééknek. Majd elmentünk a játszótérre is, majd hazafelé még be szeretünk volna menni a Bazilikába is (Máté nagy kedvence), de sajnos orgonahangverseny volt és nem engedtek be senkit. Így elsétáltunk a Deák térre, ott felszálltunk a metróra és haza jöttünk. Apa már itthon volt, mire megérkeztünk és a sült csirkéhez is (amit Anya délelőtt készített) megcsinálta a rizibizit.