Ez a bejegyzés egy olyan embernek szól, aki „ismeretlenül” is olvassa a blogot, és akivel már szeretnénk mi is megismerkedni. Köszönjük szépen a dicséreteket és, hogy hűségesen napról-napra nyomon követed kicsiny életünket. Amelyek néha egyhangúak, néha pedig mókásak, zűrösek és zsúfoltak. Ha legközelebb haza látogatsz, feltétlenül hívd fel Apukám vagy Anyukám, hogy személyesen is megismerhessünk téged. A Máté nagyon nagy barátságban van, az Öcsivel én meg még messziről szemlélem. Persze azért már nem egyszer oda bújtam finom, meleg ölelő karjai közé, ha éppen nem a tesóm lóg rajta. Reméljük hamarosan itthon leszel és akkor találkozhatunk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia draga Anna :)
VálaszTörlésNagyon orultem a bejegyzesednek es tatott szajjal neztem, hogy igen, ez tenyleg nekem szol :)))
Feltetlenul felhivjuk majd az Anyukadekat es megbeszelunk egy idopontot valamikorra december 13 utan, hogy vegre eloben is megismerhesselek mindkettotoket!
Remelem addig is jo babak lesztek es szot fogadtok Anyanak es Apanak! Majd beszelek az itteni Telapoval is es lehet hagy majd nektek itt valami kis ajandekot nalam, amit majd hazaviszek es atadok Nektek, ha tenyleg jok lesztek :)
Millio puszi addig is es dicserd meg az Anyat, hogy milyen szepen begepelgeti a kis gondolataidat ide! :)
Andi :)