Szombaton délelőtt fél 10-kor volt a találkozó a Szilviékkel. Együtt mentünk el a hadikikötőbe hajóval. Elmentünk járművekkel a Pünkösdi hajókikötőbe azért, hogy aztán visszahozzon minket egy hajó a hadikikötőbe ahol egész napos gyermekprogramokat ígértek. A hajónál 40 percet kellett várnunk, mert a meghirdetett időpont nem volt valós. Mi gyerekek elég jól elvoltunk, de Anyáék már ki voltak, mert buta dolgokat szerettünk volna csinálni. Aztán végre megérkezett a hajó és elindultunk. Majd 20 perc után kikötöttünk a hadikikötőbe, mi egyébként lakásunktól kb. 15 percre van kocsival. De a hajózásért megérte utazni és várni. Egyenesen egy nagy hadihajóhoz mentünk, amit a többiek meg is néztek (Máté, Bence, Tomika). Aztán én bekerültem a hordozókendőbe és aludtam 40 percet, mert már fél 12 volt. Anya számított rá, hogy én álmos leszek ezért is hozta el a hordozót, hogy tudjak aludni. Máté addig felment a tűzoltó autóra és kipróbálta, hogy milyen a magasba mikor tüzet oltanak a tűzoltók. Eddig sem volt kétséges, hogy Máté tűzoltó szeretne lenni, de most már biztos! Majd elmentünk az ugráló vár felé aztán mindenki evett egy főt, kukoricát „ebédre”. Én ezek után keltem fel, vidáman, mosolyogva. Majd megérkezett 2 barátunk, akik Anyának hoztak egy lemezt, amin megörökítették a 30. születésnap buliját, és főbb eseményeit. Nagyon szépen köszönjük nekik még egyszer! Majd a Máté felment a bikára is, de hamar meggondolta magát. Aztán még megnéztük a fegyvereket és szépen lassan elindultunk hazafelé. Délután fél 3 –ra értünk haza és fél órával később már mind a ketten aludtunk Addig Apa megsütötte a kalácsot, Anya pedig pihizet. Délután fél 6-ra megérkezetek a vendégek is. Anya nagybátyja és kiscsaládja jött el és felköszöntötték Anyát. Este fél 9-kor mentem aludni, mert már nagyon nyügi voltam. Tesókám pedig még megnézhette a filmet (dr. Dolittle) aminek 9 után nem sokkal lett vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése