A négy fal között

Szeretek itt lógni.....

..... Anya azt mondja .....

..... Kismajom vagyok!

Minden zárba kulcsot dugok!

Sok mindent nem tudunk írni sajnos. Kedden délután az ortopédián sem mondtak többet, mint a saját dr. nénink. Pihennie kell, a Máténak pár napig nem állhat lábra, reggel-este Cataflam. Ha már nem fáj a lába, akkor esetleg pénteken elkezdhet sétálni, de szigorúan csak lakásba és nem sokat. Kedden kell visszamenni kontrollra és akkor majd megtudjuk hogyan tovább. Reméljük minden rendben lesz és vége lesz a bezártságunknak. Délelőtt és délután is azzal telik, hogy Anya bent ül a szobába velünk, játszunk és felügyeli Mátét, hogy ne álljon fel. Kedden délután átjöttek a szomszédgyerekek és velük játszottunk. Szerdán pedig a Kerianyu látogatott meg minket. Itt maradt vacsorára és megvárta még azt is, hogy megfürödjünk. Csak utána ment haza. Jó volt őt látni, mert már régen találkoztunk vele. A csütörtök és a péntek sem fog másként telni. Itthon fogunk ülni és játszunk, játszunk. Egyébként én sem bírom annyira ezt a bezártságot, csütörtökön délelőtt tiszta nyűgi voltam. Megszoktam már, hogy jövünk, megyünk és csavargunk. Bár ebben az időben még azt sem lehet igazán, mert szinte állandóan esik, ha meg éppen nem akkor is borult az idő és egyébként is hűvös van.