Halak

Vasárnap délelőtt itthon voltunk. Délután vendégségbementünk az Öcsihez és a testvéréhez, aki most itthon van. Ő ugyanis a férjével Svájcba lakik. Nagyon hamar feltaláltuk magunkat. Az Öcsinek van akváriuma, amiben sok kis halacska úszkált és van egy rák is, de azt mi nem láttuk (jól elbújt). Ettünk nagyon finom pogácsát és én annyi almalevet ittam, hogy Anya nem is csodálkozott, hogy állandóan pisilni járkáltam. Mert, hogy nem írtuk még le, de már 1 hete hol bilibe hol wc-re járok pisilni. Pelenkám még van, mert nem szólok mindig, de egyre többször előfordul, hogy egész nap 1 pelus van rajtam és csak este kapok újat. Júliusra be van ígérve a bugyi is, reméljük, az még jobban segít a leszokásról. Hiszen szép bugyit nem szokás összepisilni. Na, de kanyarodjunk vissza a vasárnap délutánhoz ahonnan végül egy befőttes üveggel tértünk haza, amiben volt 5 halacska. Anya csak annyit mondott, ő bizony nem fog nekik enni, adni és nem is cseréli a vizüket. Apa azt mondta ő majd megteszi, mert régen neki volt egy nagy akváriuma és azóta is nagyon szeretne egyet újra. Talán ez a kezdet. Mi a Mátéval azóta is lelkesen köszönünk nekik reggel és este és napjában többször „meglátogatjuk” őket és beszélünk nekik.