Velencei-tó és "házi" strand

Szombaton reggel összeszedelőzködtünk és indultunk is a Máté Keriapujához. Majd kocsiba ültünk és meg sem álltunk a Velencei tóig. Az úton én aludtam a Máté meg nyüglődött. Nagyon nem bírja az autózást. A víz nem nagyon jött be nekünk, de ezen Anya cseppet sem lepődött meg, hiszen neki is majdnem a nyakáig ért. Egyébként kellemes volt a víz hőmérséklete. Sokat voltam a parton és a sziklák között ücsörögtünk Mátéval és horgásztunk. Találtam magamnak egy kis botot, Máté meg egy óriási fát, amit Anyával le is „hámoztak”. Megettük életünk első igazi pálcikás vattacukrát is, ami nagyon bejött nekünk. Este 5-kor elkezdtünk összepakolni és elindultunk hazafelé, de előtte még megálltunk a hattyúcsaládnál és meg etettük őket. Este fél 8-kor már a kádba voltunk és fürödtünk, hajat mostuk. Aztán egy gyors vacsi után pillanatok alatt el is aludtunk.

Vasárnap délelőtt a Papáékhoz mentünk, amit már nagyon vártunk, mert be volt ígérve egy medencés parti és az ebéd is az egyik kedvencünk volt. Meggy leves és mákos tészta. A nap jól telt, de sajnos Mátéra elég sokat kellett szólni, hogy ne kiabáljon, és ne kötözködjön velem. Mostanában ezt kezdte el és Anya nagyon ki van ezen, mert ez eddig nem volt jellemző. Én meg csak visítok, mint egy kismalac. Hazafelé az autóban Anyának elfogyott a türelem és igazi büntetést kapott a Máté, amit hangos sírás követett. Történt ugyanis, hogy inni kértem (a két gyerekülés között van az innivaló), de a Máté nem adta oda az enyémet, mert, hogy én nem érem el, és csak nevetett rajtam. Aztán ő elvette a sajátját és inni kezdett. Miután befejezte az ivást ismét szóltam, hogy inni kérek, erre megint nevetni kezdett és nem adta oda nekem az innivalót. Anya erre kikapta Máté kezéből az ő vízét és kinyitotta a kocsiajtót (pont pirosnál álltunk) és kiöntötte a vizet, ami az üvegbe volt. Anya azt mondta mostantól ilyen és hasonló büntetésekre számíthatunk, mert úgy látszik a szép szóból nem értünk.