Hétfőn reggel nagy napra ébredtünk, ma derül ki, hogy végleg elhagyhatom e a kengyelt. Anya nagyon reméli, de úgy indultunk el, hogy felkészültünk arra is, hogy azt mondják még mindig nem tökéletes a csípőm. A Mátét gyorsan elvittük az oviba aztán irány a dr. néni. Már az ajtóba üdvözöltek minket és mondták, hogy máris bemehetünk. Anyának ekkor már a torkában dobogott a szíve. Én nagyon megnéztem mindenkit, aki körülöttem sürgött forgott. A dr. néni mondta is, hogy ez nem véletlen, hogy mindenkit jól megnézek, hiszen most hosszú ideig nem kell jönnünk, mert a kengyelt a mai nappal ELHAGYHATOM!!!!!!!! Legközelebb júliusban kell majd mennünk kontrollra. Anya majdnem elsírta megát örömében, de helyette inkább engem puszilgatott ahol ért. Én meg cserébe nagyokat kacagtam, amitől Anyának még jobb kedve lett. Amint kiléptünk a rendelőből máris hívtuk Apát! Majd gyorsan haza mentünk, anya tett – vett egy kicsit aztán irány a Mátéért az oviba. Itthon aludtunk egy nagyot. Én 1-kor nem is ebédeltem, mert elaludtam és csak 3-kor keltem fel a Máté meg 4-kor. Délután a játszótérre mentünk le, természetesen a Máté a bicajával! Este közös főzés és palacsintasütés volt a konyhába, majd jött a pancsi, vacsi (nekem) és alvás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése