Hétfőn voltunk ortopédián és a dr. néni azt monda, hogy már nagyon a végét járjuk, és hamarosan búcsút mondhatunk a kengyelnek. Bár ezt már mondta a múltkor is, de azt mondta addig nem szeretné levenni, amíg tökéletesen helyre nem, jövök.
Kedden semmi különös nem történt, az én kis életembe. A Máté sajnos megint sírt mikor felkelt az oviba. Szerdán a Mamáék jöttek el hozzánk, akik ismét itt töltötték az egész napot. Sokat játszottunk és kihasználták, hogy a Máté oviba van és így egész délelőtt velem tudtak játszani. Délután közösen mentünk a Mátéért, aki ma már nem is sírt. Siettünk haza, hogy a Máté tudjon délután játszani a Mamával és a fekete Papával.
Természetesen mivel ma reggelre nagy hó esett így szánkóval jöttünk haza az oviból. El kell mondanunk Anya NAGY hőstettét is!!!!!!!!!!! Reggel is szánkóval mentünk az oviba, engem tolt a babakocsiba a Máté meg húzta maga után a szánkóval. Nem volt egyszerű, mert hát a Máté könnyű volt húzni a nagy hóba, de a babakocsit tolni, na, az nem volt egyszerű feladat.
Csütörtökön oltásra mentünk. Nagyon ügyesen tűrtem nem is sírtam. Haza mentünk aludtam ebédeltem aludtam, majd jött a nyűgi estig! Sehogy sem volt jó csak is Anya kezében, de a végén már elfogyott teljesen a türelmem és már az sem volt jó!
Pénteken nem kellett bent aludnia a Máténak, aminek nagyon örült! (nem rajtunk múlott, mert az ovo nénik megkérték a gyesen lévő anyukákat, hogy péntekenként vigyék haza őket ebéd után) Délután sokat játszottunk, mert Apa szabadságon volt ma és a jövő héten, pénteken is itthon lesz, mert velünk jön az oviba a Máté farsangjára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése