A csütörtöki napunk nagyon gyorsan eltelt. Délelőtt pakoltunk, majd aludtunk egy nagyot. Mivel nagyon kevéskét aludtunk, így még belefért egy gyors pancsizás a Balatonba. Anyával mentünk le, mert Apa addig kitakarította a házat. Miután visszaértünk, mindenki lezuhanyozott és felöltözött aztán beültünk a kocsiba és indultunk haza Pestre. Elég jól jöttünk egészen addig, míg be nem értünk a városba. Onnantól lépésbe, de aztán Apa erre –arra tekerget és végül is elég jól haza értünk. Az utolsó kb. 20 percet már nagyon nehezen viseltem, de Anya hátrafordult és simizet. A mondás nagyon igaz „Otthon édes otthon” mindenki nagyon örült, hogy végre otthon vagyunk. Én mentem egyik szobából a másikba, a Máté is egyből ment játszani. Apa, Anya pedig pakolt és pizzát rendelt, mert ma az volt a vacsi. Fincsi volt, én is megkóstoltam! Este átjött hozzánk a Máté Keriapuja. Összességében nagyon jól éreztük magunkat Balatonon, de már mindenkinek nagyon hiányzott a kedves otthonunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése