Betegeskedés

Hétfőn délután meglátogatott minket a Kriszti és mivel mi jól eljátszottunk a Mátéval, így tudtak egy kicsit beszélgetni Anyával.

Kedden délelőtt kicsit késve, de elindultunk a Dédimamáékhoz. Ezt a napot ott töltjük, mivel a Máté nincs a héten oviba ezért kihasználtuk az alkalmat és átmentünk. Volt gulyásleves és fánk, aminek én csak az illatát szimatoltam. Persze megint jött a duma, hogy hamarosan én is ehetek. Késő délután még összefutottunk a Kerianyuval is egy kicsit, majd elindultunk hazafelé. Este fél 7-re már haza is értünk.

Szerdán a Máté lázasan ébred, ezért sajnos le kellett mondanunk a Giniékkel a programot. Pedig az egész napot együtt töltöttük volna. Kapott kúpot, majd visszafeküdt egy kicsit pihenni és 1 óra múlva már olyan volt, mintha nem lenne semmi baja. Leszámítva, hogy köhögött és egy kicsit folyt az orra. A délutáni alvásból ismét 39 fokos lázzal ébredt ezért Anya döntött, és lementünk a dr. nénihez. Sajnos a mi dr. nénink nem volt, de a helyettes megnézte és antibiotikumot írt fel. Anya nem igazán örült ennek, mert az legyengíti a szervezetét, és ha a jövő héten majd oviba megy, akkor összeszedi az influenzát és a bárányhimlőt is (most az van az oviba). Ezért hosszas latolgatás után úgy döntött, nem váltja, ki hanem kapja a Máté a köhögés csillapítót és a nurofent, illetve kivit és narancsot jó sokat. Reméli Anya, hogy nem csinál butaságot és a tesó mihamarabb meggyógyul, mert hétvégére lenne programunk. Este a Mamáék kijöttek megnézni a nagy beteget, aki nem is volt az, mert nagyon jó kedve volt. Persze az evés nem megy, de más tünet nincs.

Csütörtökön és pénteken nem csináltunk szinte semmit. Itthon voltunk és ápolgattuk a Mátét, mert még mindig köhög (bár az a kisebbik gond) és a láza nagyon makacsul 39 és 40 között ingadozik. Szegény Anya majd frászt kapott mikor csütörtök éjjel megmérte és a hőmérő 39.9-nél állt meg. Szerencsére a kúp mindig leviszi, illetve napközben nurofent kap és az is használ. De amint elkezd, felfelé szökni a láza azonnal abbahagyja a játékot és közli, hogy álmos és már fekszik is le, de csak pihenni és közbe Anyának ott kell ülnie az ágyszélén és mesélnie. Így Anya sem nagyon jutott előrébb a házimunkával és a vacsorák is gyorsak és egyszerűek voltak (meleg szendvics, krumplifőzelék). Péntek éjjel nem kelt fel egyszer sem a Máté és lázas sem volt. Anya örül, hogy végre elkezdtek hatni a gyógyszerek, mert, hogy kiváltottuk őket, pedig nagyon nem akartuk az antibiotikumot, de hát, ha ez segít a tesón, akkor mit lehet csinálni.

És most essen egy pár szó rólam is. Hiszen van mit megosztanom veletek. Anya elkezdett mást is adni, mint tejcsi. A gyümölcsök (alma, őszibarack) nagyon ízlenek, de a zöldségek (burgonya, répa) hát nem a legfinomabbak. Megeszem őket, de pár kanál után követelem a tejcsit, bezzeg gyümölcsből, abból aztán tudnék még többet is enni, mint amit Anya kiadagol. Az éjszakai etetésemen is változtattunk, mert Anya úgy döntött, megpróbálunk szépen lassan leszokni róla. Csütörtök este 19-kor vacsiztam (mint mindig), 2-3 alkalommal megébredtem és olyankor jó meleg tejcsiből kaptam pár kortyot, hogy visszaaludjak, ez be is jött és csak fél 5-kor keltem nyöszörögve, hogy most már azért éhes vagyok. Pénteken este ismét 19-kor vacsiztam és nem is keltem fel csak fél 4-kor, hogy éhes lennék. Anya nagyon örül, hogy szépen haladunk és reméli ez így is marad. A hétvégi programok a Mátétól függnek. Ha nem lesz lázas, akkor szombaton vendégségbe megyünk, vasárnap pedig a Mamáék jönnek.