Szombaton délelőtt itthon voltunk és játszottunk, Anya főzött, Apa pihizett. Délután mikor felébredtünk átjött a Tünde és a Petra. A Petra itt is aludt nálunk, így nagyon sokat tudtunk vele játszani. Bár velem nem tudott sokat játszani, mert a Máté mindig nyaggatta, hogy vele játsszon, de azért szakított időt rám is. Vitt ide- oda és néha még sikerült hármasban is játszani. Sokat nevettünk, palacsintáztak a nagyok, majd este szépen sorban elmentünk fürdeni, majd aludni.
Vasárnap reggel miután mindenki magához tért és felöltözködött lementünk a boltba. Aztán játszottunk és vártuk a Tündét, aki 10 körül meg is érkezett a Petráért. Nem volt egyszerű a búcsú, mert a Petra nem akart menni. Ennek örülünk, mert ezek szerint jól érezte magát nálunk. Majd délben megebédeltünk aztán jött az alvás. Kicsit nehézkesen, mert Anyának el kellett menni és a Máté nagyon nehezen akarta őt elengedni. Végül úgy sikerült, hogy Anya adott neki egy fényképet magáról és betette az ágyába és megígérte neki, hogy mire felkel itthon lesz, és délután sütünk fánkot. Anya nem is érti, hogy miért van mostanában ez????? A héten is 3x sírt az oviba, hogy hiányzik neki az Anyukája. Eddig minden oké volt! Most mi történhetett, hiszen minden délután együtt csavargunk vagy játszóterezünk. Délután átjött a Máté Keriapuja és a Szilvi a barátjával, az Olivérrel. Régen láttak engem, még mikor haza jöttünk a kórházból. Azóta (azt mondják) sokat szépültem és nőttem. A fánkból én is kaptam egy picit és tényleg nagyon fincsi, főleg baracklekvárral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése