Hétfőn miután elvittük a Mátét az oviba, mi Anyával siettünk az ortopédiára, mert a dr. néni ismét látni szeretett volna. Pechünkre a villamosnál leszakadt a vezeték, így 5 villamos megállót gyalog tettünk meg. A dr. néni mindent rendben talált és azt mondta, már most nagyon sok változást lát pedig még csak 3 napja viselem. Anya reménykedett, hogy akkor azt mondják neki, hogy nem kell 2 hónapi viselnem, de sajnos a dr. néni ezt nem mondta. Na de nem szomorkodunk a lényeg, hogy minden rendben van és úgy is lesz, ha szépen hordom a kengyelt.
Kedden a Máténak az oviba karácsonyi ünnepség volt ahová mi is elmentünk. Nagyon aranyosak voltak, mondtak verseket, énekeltek, majd minden szülő kapott egy kis ajándékot a csemetéjétől. Majd mi Anyával haza szaladtunk, mert aktuális volt egy újabb evés nálam, de mire haza sétáltunk addigra én elaludtam. Így bementünk a boltba, Anya pakolt egy picit aztán visszamentünk a Mátéért. Délután elmentünk csavarogni, mert Anya szeretett volna pár ajándékot megvenni, de sajnos nem járt sikerrel, egyetlen embernek talált csak ajándékot. Én végigaludtam az egészet, a Máté meg örült, hogy csavargott és csak sötétben jött haza.
Szerdán délelőtt egy néni jött el hozzánk, akit azt hiszem, nem fogok a szívembe zárni. Azért jött, hogy jól megszurkálja a fülemet csak azért, hogy utána egy fülbevalót (amit a Kerianyumtól kaptam a keresztelőmre) tegyen bele. Anya szerint egy nőnek mindent el kell tűrnie, ha szép és csinos szeretne lenni. Na de ez már egy kicsit sok nekem, eddigi életemben nem ez az első ilyen. Először is itt volt az a hosszú út amíg kibújtam Anya pocijából (na jó az közös meló volt Anyával), aztán jött 2 oltás a combomba, most meg még a fülemet is szurkálják. És Anya szerint itt még nincs vége, mert még vár rám egy oltás 3 és 4 hónaposan aztán 15 hónapos koromig nyugi van. Délután az Auchanba megyünk el, mert Anya reménykedik benn, hogy talán lát 1-2 ajándékot ott is.
Csütörtökön délután elmentünk ismét elmentünk vásárolni hátha talál megint 1-2 embernek Anya ajándékot. Ismét apró sikerrel jár, de nem baj, mert szépen lassan mindenkinek meglesz minden.
Pénteken délelőtt Anyával elmentünk az ortopédiára és ismét azt mondták, hogy javult a lábam, így az eddigi 30 perc helyett most már 1 órára megválhatok a kengyeltől minden nap. Anya nagyon örült, és reméli, ha januárba visszamegyünk, akkor majd még több időt mondanak és talán márciusba már végleg elhagyhatom. Majd elugrottunk Apával együtt ismét ajándékokat vásárolni és megint apró sikerrel jártunk, mert már az összes gyerkőcnek meg van az ajija. Majd elmentünk a Mátéért az oviba és összeszedtük az összes holmiját, mert idén már nem megy többet oviba, majd csak január 5-én. Délután a pedig ismét bevásárló körútra indultunk, ahol már az én ajándékom is meglett.
Szombaton reggel elmentünk az Ikeába székeket venni, mert legutóbb mikor ott voltunk csak 4 darab volt és nekünk még kellett, hiszen szenteste 8-an leszünk. Majd felmentünk a Dédimamához, hogy elkérjük tőle a szőnyegtisztító gépét, hogy vasárnap Apa kitakarítsa a szobánkat és a nappalit. Délután mi otthon maradtunk Apa pedig a Máté Keriapujával elment megvenni a fát, a halat és az egész pulykát, mert, hogy az lesz karácsonykor. A pulyka még nálam is nagyobb, hiszen 6 kilós én meg csak 5,5 vagyok.
Vasárnap reggel 10-kor találkoztunk a Kerianyummal és csavarogtunk egy nagyot, majd felmentünk hozzá, hogy a Máté aludjon egy nagyot. Aztán elmentünk a Vörösmarty térre, hogy együnk egy fincsi kürtöskalácsot aztán irány haza, mert már 4 óra is elmúlt. Mire hazaértünk gyönyörűen kitakarított szőnyeg várt minket. Az este Apázással telt, míg Anya gyorsan elkészítette a vacsit és összeírták az újabb listát, hogy még mi hiányzik karácsonyra. Holnap ezeket még beszerezzük, aztán kedden kezdődhet a sütés-főzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése