Csütörtökön délelőtt bementünk egy picit az oviba, mert ma fényképezkedés volt és az ovo néni azt mondta, hogy ha nem lázas a Máté, akkor menjen be nyugodtan. A néni készített olyan képet ahol ül, olyat ahol hason fekszik, ahol integet. Kíváncsian várjuk, hogy milyenek lesznek. Miután haza értünk vártuk a Dédimamát, aki eljött megnézni minket. Én megint aludtam, így ismét nem látott ébren, bár talán jobb is, mert mostanában már nem csak napi 1 órát sírok, hanem szinte egész nap, leszámítva az alvást és evést. Anya kezd ki lenni, mert hát tőlem nem halad a takarítással, főzéssel és a Mátéval sem tud eleget játszani. Csak akkor vagyok csendben, ha lemegyünk sétálni. Ott elalszom, és akkor nyugi van, de a lakásba a legritkább esetben sikerül elaludnom napközben. Az éjszakák szerencsére nyugisan telnek és csak enni kelek fel.
Pénteken visszamentünk a dr. nénihez, aki megírta a papírt, hogy a Máté meggyógyult és hétfőn mehet az oviba. Mivel Apa ma korán ért haza, így délután elmentünk együtt vásárolni. Este pedig fincsi pizzát ettünk, mert nem volt idő ismét főzni.
Szombaton délelőtt Apa dolgozott, így Anya ismét egyedül maradt egy síró és egy szófogadatlan gyerekkel. Ma kifejezetten rossza voltam én is, és Anya idegei már kezdenek teljesen ki lenni. Délután meglátogattak minket a Gabiék, akiktől kaptam szép kis ajándékot és még a Máténak is hoztak egy duplo rendőrautót. Egész este azzal játszott, illetve a már meg lévő tűzoltósággal.
Vasárnap délelőtt bementünk meglátogatni a Dédipapát, aki az óta is kórházba van és nem sokat változott az állapota sajnos. De nagyon örült nekünk, bár én aludtam, de így is megcsodált. A Mátéval beszélgetett egy kicsit majd mentünk haza, mert jöttek a Mamáék, akikkel megyünk vásárolni. A délután nagyon szuperül telet én is szép csendben el voltam és sikerült mindent megvennünk, amit szerettünk volna.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése