Pénteken délelőtt itthon voltunk, Anya próbált pakolni, de nem nagyon ment, mert vagy a Máté hívta, hogy játsszon egy kicsit vele vagy én riasztottam, mert éhes voltam vagy éppen hisztiztem. A hisztik okát végre kiderítették a szüleim, nem tudok olyankor elaludni. Aztán kb. 1 órás hiszti után szépen bealszom több órára. De Anya azt mondja, ebben nem tud segíteni, mert helyettem nem tud elaludni. Annyit tud segíteni, hogy ott van a kiságyam mellett, fogja, a kezem esetleg egy kicsit simogat, de többet nem szeretne, mert nem akarja, hogy esetleg hozzászokjak ahhoz, hogy csak kézben alszom el. Majd a déli alvás után felöltözködött mindenki és elindultunk a Máténak ajándékot venni, mert szombaton tartjuk meg a születésnapját. Ültem buszon, amivel nem volt semmi gondom, nem úgy, mint Anyának, aki nem tudta eldönteni, hogy mi a jobb, ha a Máté száll le előbb a buszról, vagy ha mi???? Szegény Anya tök ideges volt, hogy velem kellett eljönni, vásárolni (de Apa sajnos sokáig dolgozott) és még a Máté sem fogadott szót, pedig olyan sok ember volt és Anya nagyon fél, hogy elveszíti a Mátét a tömegben így szegényt jól leszidták, amiért elmászkált. Miután megvettük az ajándékot elindultunk haza. Otthon teljesen megnyugodott Anya és jöhetett a pancsi, vacsi és még a Mátéval egy kis játék is belefért, pedig én ismét hoztam a formám, és míg Anya a vacsit próbálta elkészíteni én ismét rendezem egy jó nagy hisztit. A pancsizást teljesen megszerettem és most már nem sírok és meg azt is szeretem mikor a Máté játszik velem és lefürdet. Most már nem csak 20 másodpercig tart a pancsi, hanem addig, míg Anya keze el nem zsibbad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése