Szerdán délelőtt visszavittük Anya csizmáját, mert megint hibás volt és csak itthon vettük észre. Addig Apa felszereltette a kocsira a téli gumikat. A Máté csak "sünis guminak" hívja. Majd hazamentünk és mi gyerkőcök elmentünk aludni, míg a szülők megfőzték a bablevest. Sajnos Anya nem sokat tudott enni belőle, mert már annyira fájt a torka, hogy abszolút nem bírt nyelni. Egy fél tányérral azért sikerült ennie, de megszenvedte nagyon. El is döntötte, hogy holnap lemegy a dokihoz, mert ez nem állapot. Az éjszaka nyugisan telt, de Anya sokat szenvedett.
Csütörtökön délelőtt ismét útnak indultunk, hogy végre tudjon Anya magának csizmát venni, és láss csodát sikerült. Beugrottunk még egy autósboltba is, majd irány haza ebédelni, mert mindenki éhes volt. Anyának megint nem igazán sikerült az evés és ismét csak fél tányérral sikerült ennie. A Máté nagy nehezen megevett egy tányérral és cserébe kapott danoninot. Mostanában megint nagyon rosszul eszik. A Máté szépen elaludt, de sajnos ez rólam nem mondható el, így Anya nem tudott aludni. Pedig nem ártott volna neki, mert már be is lázasodott délutánra. A dr. néninél 1 órás várakozás után kiderült, hogy mandulagyulladása van és gyorsan felírtak neki antibiotikumot. A kétnapi koplalás meghozta az eredményt és Anya fogyott 1,5 kilót. Most már kevesebb, mint mikor velem elkezdte a terhességet. Persze nem ez volt a cél, de legalább van valami jó is ebben a buta betegségben.
Pénteken délelőtt visszamentünk az én doktor nénimhez, aki nagyon meg volt velem elégedve, azt mondta szépen javulok. Már csak a nózim folyik, de vigyázni kell, mert ilyenkor még könnyen össze tudok szedni betegséget. Aztán voltunk a boltba vásárolni, majd beugrottunk a virágboltba, hogy meg vegyük még a hiányzó kellékeket, ami az ádventi koszorúhoz kell. Anya és Máté gyorsan meg is csinálták, hiszen vasárnap már ádvent első vasárnapja lesz. Aztán megérkeztek a Giniék, ma ő sem ment oviba, így átjöttek hozzánk játszani délelőtt. Aztán elbúcsúzkodtunk, mert eljött az alvás idő és indulniuk kellett. Most a Máté is és én is alszunk (ez nagyon ritka), így Anya (mivel már jobban érzi magát) gyorsan leült, hogy megírja a naplómat. Délután majd élvezzük, hogy Apa itthon van, mert jövő héttől ismét dolgozik, és csak este fogjuk látni, de addig is még itt a hétvége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése