Az oviba a gyerekek mindig így megrohamoznak.
Hétfőn délelőtt elvittük a Mátét az oviba, majd haza mentünk a jó meleg lakásba, mert kint borzalmas idő volt. Sajnos az egész délelőtt azzal ment, hogy Anya vigasztalni próbált, mert nagyon nem voltam jól. Szörcsögtem és köhögtem, ami nagyon rossz volt, de szerencsére lázam nem volt. Délután rendelt a dr. néni és Anya már alig várta, hogy lemenjünk és kapjak valami csoda gyógyszert, amitől, hipp-hopp, helyre jövök. Sajnos a torkom piros és mikor meghallgatott a dr. néni azt mondta, hogy nagyon zörgök, így antibiotikumot írt fel, mert azt mondta, nem akar kockáztatni, hogy felír valami gyengébbet és a végén a kórházba kötök majd ki. Mivel én szépen el is aludtam, így gyorsan elmentünk Anyának csizmát venni. Mire haza értünk már jött is a pancsi és a jó meleg tejecske. Az éjszaka nyugalmasan telt, csak egyszer keltem arra, hogy köhögés jött rám.
Kedden reggel Apa vitte el a Mátét az oviba (a héten ugyanis szabadságon van) mi pedig készülődtünk Anyával, mert délelőtt ismét látni szeretett volna minket a dr. néni. Szerencsére mindent rendben talált és nem lett rosszabb az állapotom, így a kórházat elfelejthetjük. Nagyon keveseket eszem, de a dr. néni ismét megnyugtatta Anyát, hogy ne aggódjon, amíg eszek nincs baj, még akkor, sem ha csak keveset. Majd elmentem Anyával és Apával vásárolni és visszacserélni Anya csizmáját, mert otthon vettük észre, hogy el van szakadva. Majd mentünk a Mátéért az oviba ahol az ovo néni közölte, hogy nem kéne holnaptól jönnie, mert folyik az orra. Így most itthon lesz ismét a Máté, Anya már nagyon unja, hogy mire végre beszokik és nem sír addigra megint beteg lesz. A délután nyugisan telt, mindenki pihent, játszott és jó kedvű volt. Az oviba a gyerekek mindig így megrohamoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése